Bojler

Párszáz éve még hosszú órákig tartott, mire az ember forró vizet állított elő. Forrásokból, folyókból vagy tavakból kellett vizet összegyűjteni, majd azt tűz segítségével szép lassan felmelegíteni. A bojler segítségével azonban napjainkban már szinte csak egy gombnyomásunkba kerül, hogy forró vízhez jussunk.

Egy hagyományos tartályos bojler legfontosabb része a szigetelt tartály, mely általában 30-150 liter vizet tartalmaz, de kisebb vízigényű felhasználás esetén már 10 liter űrtartalmú bojlerhez is hozzájuthatunk. Működése során egy csövön keresztül hideg víz áramlik a bojler tartályába, majd egy kivezető cső a már felmelegített vizet engedi a felhasználás helyére. Attól függően, hogy a bojler csövei alul vagy felül helyezkednek el, nevezzük a bojlert alsó illetve felső elhelyezésű bojlernek. Vannak függőlegesen és vízszintesen szerelhető változatok is.

A bojler belsejében egy hőmérő ellenőrzi a víz hőmérsékletét. Mikor a bojler hőmérője a megadott szint alá csökken, a termosztát jelzi a vízmelegítőnek, hogy lépjen működésbe és kezdje meg a meleg víz termelését. A bojler azon az egyszerű elven működik, hogy a forró víz – a forró levegőhöz hasonlóan – felemelkedik. Mikor melegítjük a vizet, az veszít a sűrűségéből, és a felszínre emelkedik, majd továbbjut a kimeneti csőbe.

Amelyik bojler szabadkifolyású csaptelephez csatlakozik, azt szabadkifolyású bojlernek nevezzük, amelyik nem, az pedig a zártrendszerű bojler. A bojlerek megkülönböztetése történhet még működésük alapján is. Létezik hagyományos gázbojler, elektromos bojler, tartály nélküli bojler és napelemes bojler is. Más vízfűtési rendszerekhez képest a bojler rendkívül energiatakarékos, hiszen csak akkor működik, ha szükségünk van rá.

Termosztát

A termoszát szó görög a thermos (hő) és statos (állapot) szavakból származik. Ez az eszköz egy vezérlőrendszer hőmérsékletmérő – és olykor szabályzó - alkotóeleme, ami azért felel, hogy a rendszer a kívánt hőfokot biztosítsa. A termosztát kapcsolja ki, illetve be a fűtő (vagy hűtő rendszert), illetve szabályozza a hőközvetítő folyadék áramlását.

Az eszközt a lakás olyan pontján érdemes felszerelni, ami távol esik a fűtő, és légkondicionáló berendezésektől. Emellett arra is ügyelni kell, hogy a termosztát ne túlzottan huzatos helyen legyen, így pontos méréseket tud végezni környezete hőmérsékletéről.

Ezek palettája is meglehetősen széles, az egyszerű analóg, „kézi tekerős” termosztáttól a digitális és programozható, illetve vezeték nélküli, rádiós berendezésekig. Kiválasztásuk és elhelyezésük az adott fűtési vagy hűtési rendszer szerves része, hiszen ez adja ki a parancsot a fűtő-hűtő készülék be és kikapcsolására, ezért helyes, avagy helytelen beállítását pénztárcánkon is érezhetjük.